Ez is csak úgy beúszott a minap a fejembe...ezt se hallottam millió és egy éve. Csé.

Több dolog is eszembe jutott.

Egy, hogy ez ma csak úgy az agyamba belemászott reggel, ez a dal. És pont c betűs! Ezer éve nem hallgattam meg.

Kettő, hogy ma megkezdődtek hivatalosan is az érettségik - és én a mai napig nehezen hiszem el, hogy franciából 5-ösre érettségiztem. Pedig én voltam. És ott voltam. Van bizonyíték.

Na és ezért értek is valamit a dalból, de nem túl sokat. Hosszú haj, rövid ész... :D Elég aktuális volt ez a világon sok helyen 1966-ban.

Mindig, amikor valaki azt állítja, hogy ő szereti a Pink Floydot, eszembe jut egy Syd Barrett által írt nóta, például ez, és jót mosolygok magamban. Mert nem is tudják mit beszélnek - tisztelet a kivételnek. A Pink Floyd ugyanis ez az album, amin ez a dal is szerepel. Minden, ami utána jött, az már egy másik formáció. Önmagában ez a dal is olyan mosolyfakasztó. Imádom.

Következzék az úgynevezett "kis" Pink Floyd egy b betűs dallal.

Zseniális, zseniális. Olyan volt együtt Somló Tamás és Karácsony János hangja, mint pl. az Everly tesóké, vagy mint a Lennon-McCartney szerzőpárosé. Annyira passzolt egymáshoz, mint a borsó meg a héja.

Folytatódjék az abc-sorozat, most dalcímekkel.

Azért ez jön, mert ez ugrott be. Meg mert Omega!

Nagyon utálom a diszkót, szerencsére Zappa Úr is hasonlóképpen érezhetett. :)

Z betű!

Y jön, mert x-el csak gagyik jutottak eszembe.

Meg mert ez egy jó kis nóta. Bár nem mondhatni kicsinek, mert rádióbarát-hosszúságúnak nem mondható.

Progresszív rock egyébként kiváló dolog, már rájöttem. Csak meg kell rá érni. Meg hát megfelelő hangulat is kell hozzá-ezek nem olyan "most elindítom ezt mondjuk" típusú zenék.

Nem merek ilyeneket leírni, de ez szinte jobb, mint az eredeti. 60 éves nóta egyébként.

Tavasz, lassú tétel. Mert én most álmos vagyok.

Ááááááááááá ááááááááá ááááááááá!