Na, ez az igazi menőség; Pavarotti elénekli ezt a darabot, melyet jól nagyon nehéz lehet előadni, vár egy kicsit, majd bólint, hogy ez bizony megvan, gyerekek! És jön a szokásos, óriási mosoly. Bravo! De hát egy tenor az ne is legyen önbizalomhiányos. :)

Érdekes módon a héten többször is véletlenül "szembejött" velem a zeneszerző úr. Ezért jöjjön most Schubert, Horowitz és a zongora.