Q betű.

Nagyon jó fej ez a Celentano, bírom őt is, meg az olasz nyelvet is. Egy időben tanultam is. Kicsit értem is.

Blondie se volt még itt. Belevaló nótáik voltak, és nagy szívfájdalmam, hogy mindig csak a Call me címűt adják tőlük, meg mindenki azt ismeri.

A Legyen Ön is milliomosban egyszer az volt kérdés, hogy ők milyen nemzetiségűek. És emlékszem, hogy tudtam, hogy amerikaiak, de megzavart, hogy válaszlehetőségként ott volt, hogy britek. Olyan brit hangzás szerintem, amit ők képviselnek, szóval nem olyan gagyi amcsi újhullám, mint a többi, már rég elfeledett bénaság. És lehet, hogy az akkori eszemmel simán rámondtam volna a műsorban, hogy britek. Pedig a műsor fénykorában is már nagy zenebolond voltam.

Őőőőőszi éjjel. Az most nincs időjárásilag.

Kicsit csalok és csak majdnem ö betűvel kezdődik a cím.

A vérnyomásom is felmegy a zenétől, mert hát ugye a film hatása jön elő. Ez a film egy remekmű.

Alig találtam ó betűs dalt...ez is valahol sima o-val szerepel, de sebaj. Lényeg, hogy jó kis nóta.

Gyerekkoromban marhára ijesztő volt a dal meg a klip egyaránt. Ez az érzés nem múlt el. Remek darab.

Sokáig nem tudtam egyébként, mi a dal témája, még akkor sem, amikor már tudtam angolul. És sokszor kéne, hogy eszébe véssen az ember ilyen témákat, hogy igazán tudja értékelni, hogy ő maga egészséges és például egy fájó fog máris másként értelmezhető; örüljön az ember, hogy fáj, mert akkor működik.

Milyen jó is ezt hallgatni így, szabadnapon. :D

A kisebb hadseregnyi hangszer közül, amely részt vett e dal felvételén, a csembalót figyeljük. Eszméletlen.

McCartney valahogy nem tud mellényúlni, amit ír, az sláger.

Megunhatatlan.

Fogászati kezelésről jövök, ezért e gyászos hangulat. :)

Viccet félretéve. Ez egyike azoknak a tételeknek, melyeket indokolatlanul sokat játszanak, mindenhol ott van és mégis...a remekműveknek ez sem árt. Minden alkalommal úgy érzem, amikor meghallom, mintha széttépnék a lelkemet és az ezután az űrbe vándorolna.