Gondoltam, legyen most virágtéma, mert nálam most allergiaszezon van. Dalida hangja pedig olyan, mint egy puha, meleg takaró, ami ráomlik az ember elhidegült elméjére. Imádom!

Az hagyján, hogy fura időket élünk, de soha nem tudom, hány óra van, egyáltalán; milyen nap? Nem elég az óraátállítás, a vírus miatt kiüresedett utcák látványa megzavarja az ember agyát. Nem volt sosem különösebben fontos számomra az idő, annak múlása, de mostanában az az érzésem, hogy elvesztettem a fogalmát, kiesett a zsebemből talán...

Cziffra-korszakomat élem. Sokadszorra.

Csak úgy beugrott, hogy hallgatok egy kis Pendereckit. A jútúbos kommentekből tudtam meg, hogy pár hete halt meg. Akárcsak a nevének leírásával, a szerzeményeinek hallgatásával is meg kell birkózni. De megéri, mert az egyszerű és sivár dallamokhoz szokott fülben - azaz az agyban - ilyenkor új felismerések szület(het)nek.

Nyugodjon békében!

Élőben még jobbak!

Erre jó az internet. Az ember ilyen gyöngyszemekre akad. Óceántárgyú művekre kerestem, és hopp. Felfoghatatlan, hogy ma már a zsebünkben elfér az utóbbi néhány évszázad zenei gyűjteménye. És itt van, nem kell érte tenni semmit, csak kattintgatni és pötyögni. Nem fér az agyamba, mert 2003-ban még úgy tekintettem egy másolt kazettára(!), mintha amolyan aranytömb lett volna...

Húsvéthétfő.

Költészet Napja.

Hihetetlen, de 18 éve távozott az égi deszkák felé Hofi.

"...én már lassanként nem hiszek senkinek..."

A zene, na neki lehet hinni. Mindig.