Nem elég, hogy keringő, de még altatónak is elmegy. Tehát abszolút nem az, amit a The Clash általában produkált. 

Lady Gaga munkássága azért kétarcú, mert ő igazából nagyon jó zenét tud írni, mint például ez, de nem nagyon mutogatja...

Nem véletlen, hogy ez nekem tetszik, Brian May kollaborált a csajjal. És nagyon érződik a dalon, hogy Gaga szereti a Queen-t. Megvan benne egyszerre a magamutogatás iránti vágy és a zenéhez való affinitás, csakúgy mint Freddie Mercury haveromban, de persze nem hasonlítgatom a kettőt, mert ég és föld...Merkúr Frédi maga volt a zene, Gaga művésznőről meg az fog az emberek eszébe jutni, amíg világ a világ, hogy húsbül eszkábált estélyiben jelent meg valami díjátadón.

Ez eléggé más, mint a legtöbb nótájuk, egyesek szerint kicsit még "bitliszes" is, ezt én nem érzem, de meg kell hagyni, egészen különleges és magán az albumon is teljesen különálló dalocska. Olyannyira, hogy a többinek a címét se tudom - persze dalcímekben elég gyengus vagyok. Hogy mikor jelent meg, ki dolgozta föl, azt biztosan tudom, de a címet nem igazán.

A heti téma: az adott előadó a tőle megszokottól eltérő stílusban zenél.

Hendrix inkább a zúzós, gitárégetős és marha hangos előadásmódjáról ismert, de ennek a zenének a gyökerei is a bluesig nyúlnak vissza, persze, hogy azt is nagyon értette és művelte. Ebben az éneke is olyan más, egy más embert látunk gyakorlatilag, mert hát a bluest azt nem is játszani, azt megélni kell. Talán ezért.

Ezt nem egy filmből, hanem sorozatból ismerem, azt hiszem. Dr. House rémlik. Jó zenék voltak egyébként benne, mindig eszembe is jutott olyankor, ha hallottam egy-egy nekem tetsző muzsikát,  hogy egy részét talán pont Mr. Hugh Laurie javasolta, mert neki zenei ízlése is olyan vagány lehet, mit ő maga. Imádom a palit. 

Ez pedig a Magyar Vándorból van, amit én nehezen tudtam csak végignézni...igaz, hogy tele van szuper színészekkel meg igazi, hülye szóviccekkel, de egyszerűen szenvedés volt.

Ez a dal viszont egy jól sikerült jelentben hangzik el, mely a magyar foci dicső napjait eleveníti föl.

Mely történelmi szempontból a minap volt, de valójában olyan, mintha évezredek teltek volna el a 6:3 óta.

Egyébként bármilyen beszélgetést 2 perc alatt el tudok terelni a futball irányába....

Akkor jöjjön a Somló!

Ezt a filmet csak 10-szer láttam, a Totál káosz című műről van szó. :D

A címe lefedi kábé a sztorit magát, tele igazi hülyékkel és egyéniségekkel. Ez a zene meg olyan blőd de igazából nagyon is frankó megoldások találhatóak benne. 

A Barcelona c. filmből ismerem ezt a zenét. Ha jól emlékszem, többször is elhangzott benne, érdekes volt a hangulata a zenének és ettől magának a filmnek is. Másnap meg is kerestem, ezért nagy találmány az internet, mert bármilyen dalt meg lehet már találni.

Na szóval, hallgassuk.

A héten akkor jöjjenek azok a nóták, amiket egy adott filmből ismerek és megszerettem őket. Kevés ilyen van, nem ilyen kritériumok alapján hallgatok zenét.

Utána kellett néznem, egyáltalán mi volt a cím: Az üldözött. Fogalmam nincs, miről szólt, annyira nem volt nagy szám ezek szerint...de ez nagyon bejött már akkor.

Syd Barrett szinte bármelyik dala önmagában ellentmondás, de ez a konkrét talán csak nekem az, mivel én rühellem a Bob Dylant. Tehát nekem ez borzasztó szöveg :) És igaz, hogy a szöveg alapján kigúnyolja őt, de ha jól tudom, felnézett rá. Hogy miért, hogy bárki miért néz föl a Dylanra, soha nem fogom megérteni. A Nobel-díja meg egyenesen sértő szerény véleményem szerint.