Most ilyen hangulatom van kicsit, csak úgy beugrott. Nekem a Syd Barrett-féle- és az az utáni Pink Floyd két külön zenekar, ezért azt mondanám, hogy a "Nagy Pink Floyd"-tól ez a kedvenc nótám. Nem olyan negatív számomra a mondanivaló, mint amilyen valójában - ha jobban belegondol az ember, akkor rájön, hogy szörnyű maga a szöveg tartalmilag...természetesen ez is, mint ahogy nagyjából az egész "holdas" album, bőven Sydről szól...

A lényeget énekli: Korda György.

Nem is fűznék hozzá egyebet.

Tegnap csak úgy elindult a fejemben és ma is...nem tudom, miért, mert ezer éve nem hallottam. Viszont az tény, hogy gyönyörű a megvalósítás Sass Sylviának köszönhetően.

Lehet, hogy az október eleve ilyen hangulatú sokunknak...1956, Mindenszentek, Halottak napja...lassan az időjárás is hozzájárul a kissé komorba hajló hangulathoz. Már ha ez nem képzavar...

Szóval érdekes...

Ilyen most az agyam...laza, mint egy vasárnap reggel, be vagyok lassulva és semmiféle gondolat nincs az agyamban valójában. Hosszú hétvégeeeeeeeeeeeee!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

A mai dalt Repülős Gizinek küldöm születésnapja alkalmából. :)

Különben jó kis nóta természetesen.

Ma van a látássérültek nemzetközi napja, ezért jöjjön egy igen híres látássérült.

Azért ez nagyon jól esett tegnap 7 óra, előtt a Bartókon ment. Igaz nem Cziffrától, de most jöjjön ő.

Hihetetlen, hogy egyrészt ilyet hogy lehet írni????

Másrészt meg eljátszani??????

Szóval teljesen kész vagyok.

Jó lesz ez most ide.

Nem arról híresek a popnóták, hogy mély mondanivalóval rendelkezne a szövegük, ez is klisé igazából, de érdemes megjegyezni: sokszor van, hogy idegesek vagy szomorúak leszünk, ajár olyan is, hogy nem tudjuk, miért érzünk így, de nem dől össze a világ...a zene pedig mindig ott van, hogy "make me feel free." :)

Ma van John Lennon születésnapja.

Nemrég néztem meg a Help! című filmet újból. 10 évet javult az előző megtekintés óta az angoltudásom, így a rengeteg szóviccen úgy röhögtem, mint egy idióta. Mellette meg egy kicsit italos állapotban is voltam.

Ez a kétféle érzés keveredik bennem, ha Lennonra gondolok. Egyrészt a valóságtól kicsit elrugaszkodott, de éppen ezért nyitott személyiség, másrészt az abszurd humor, mint jelenség. Nem tudom miért. Most nem ittam semmit! :D