Nemigen hallok most, hogy beköszöntött ez a kellemes, tavaszias szélvihar időszak, hátha ettől kidugulnak a hallójárataim.

Ezen a napon született a szerző. A mű pedig egy olyan filmben hangzik el, amelyet vállalhatatlanul sokszor láttam már. A címe: Jöttünk, láttunk, visszamennénk 2. - Az időalagút. Még az is lehet, hogy kívülről tudom a szövegkönyvet...

Lehet, hogy a maci is ezt dúdolja, felébredvén téli álmából. Az árnyékát mindenesetre látja ma sok helyen. 

Álomszerű zongoraáradás. 60-as pulzus.

A Brexit okán. :D

Ma álltam a zebránál, néztem a rettenetesen szabályos, egyenes csíkban futó piros felhőket (?), vagy ufók voltak, nem tudom, és beúszott ez a dal.

Lassan bandukolva elérkezett egy újabb kerek bejegyzés. Ez egy baromi nehéz dal és élőben szól ennyire jól!

Mozart zenéjét ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor az ember megpróbálja felfogni ésszel, mi is az a fényév, vagy hogy milyen mélységben található a Mariana-árok. Ezek az ember számára felfoghatatlanok, az agyunk nem ilyesmire lett tervezve annak idején. Mozartot sem lehet egyszerűen felfogni véleményem szerint, nem alkalmas rá az elménk, nem ér föl ilyen magasságokba egyszerűen!!!! Boldog születésnapot Mozart!

Csak úgy beugrott. Vissza is kellett néznem, volt-e már itt a dal, mert annyi Queen szerepel errefelé, hogy követni nem lehet. :)

Még csak a 2. albumuk ez, amin szerepel a nóta, de már "brianmayes" a hangzás. Kiforrott stílusuk volt már mindnek, kivéve talán basszeros Deacon Johnt, aki ekkor még nem írt - vagyis nem került lemezre még ekkor. És ez még 1974., a világhír előtt!

Mindig szerettem ezt a dalt, olyan, mintha ovis lennék megint, akkoriban hallottam először. Fodrászhoz akkor sem szerettem járni...