Lili névnap alkalmából. Egyébként fanfasztikus szerzemény, nekem időutazás is, mert ezt az albumot (Sheer heart attack) 14-15 évesen rongyosra hallgattam, ezt a dalt önmagában még soha szerintem. 

Gabriel Batistuta fészbúkoldaláról értesültem, hogy ma van Argentína függetlenségének ünnepnapja, ezért most egy argentín banda jön. Csak úgy. Daluk pedig egy másik argentín futballistáról szól, bizonyos D. A. Maradona nóta tárgya.

Tehát a mai dal-apropó ilyen szövevényes, haha!

Napok óta jön-megy a fejemben, de csak most világosodtam meg, most jöttem rá, mi a címe. Zse-ni-á-lis!

Milyen érdekes, amikor beugrik az embernek az agyának pontosan megfelelő ritmusú nóta! 

Mondtam én, hogy mindenből ki lehet hallani a zenét.

Jubileumi bejegyzés már megint. Jöjjön most a fütyülős dalok netovábbja, a világ egyik legismertebb és legutáltabb, legelcsépeltebb illetve legkiválóbb zenei alkotása! 

Kísér a, na melyik zenekar? Bizony az Illés! Akkoriban biztos kényszerű melónak tekinthették ezt, de marha jól sikerült. Aradszky és köztük volt olyan 10 év korkülönbség, és ez egy világot jelentett talán. Egy másik kor szülöttei az Illésék, akik már az életük szerves részeként, lehet, hogy már hivatásként tekintettek a muzsikára. Laci meg még a tánczene menő képviselője, amolyan szórakoztató előadó a rádióból, háttérzeneként. Nem pejoratív értelemben. Mégis jól megfértek egymás mellett, marha jó a hangszerelés.

És itt is mennyire kell a végére a füttyszó...egyébként maradna az emberben némi keserűség a dal okán. Ez a lezárás kicsit tompítja magát a szöveget meg a zene szomorkásságát.

Szotyiköpködés, fáradt napsugarak és enyhe fejrázás.

Milyen lehet vajon Morriconénak lenni, hogy az ember amihez nyúl, az arannyá változik? Biztos van a fiókja mélyén olyan darab, amit szemétdombra valónak ítelt, vagy oda is dobott akár, de gondolom, hogy azok is olyanok, hogy az egyszeri zenehallgató megnyalná utána mind a tíz ujját vagy mind a két fülét. Ha az illető egy kaméleon például. Szóval valamit tud a Maestro nagyon.