Ha egy napra megkapnám Steven Tyler hangját, egész nap csak énekelnék, csak semmi próza. Például, két jegyet kérek a délibe, oda-visszaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa jeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!!!!!!!!!!!!!!! Kártyával fizetnék, köszönöm szépeeeeeeaaaaaaaaáááááááááááááááááááááán!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Húszdekáááááááááát a paprikás szalámibóóóóóóóóóóóóóól mééég!!!!!!!!!!

Káááááááááááááá. Húsz éve bizony, hogy szó szerint beadta a kulcsot, és ő nem hozta vissza lemásolva...ezt tőle loptam természetesen.

Jé! Yoda zenei ízlése szerteágazó lehet, olyan 900 éves talán...volt ideje bőven szemezgetni az univerzum zeneszerzőinek munkásságából.

Folytatom egy, ma már szintén klasszikusnak mondható nótával.

Úgy néz ki, ez a nagy klasszikusok hete ezidáig.

Vannak rejtélyek. Mondjuk, hogy mi volt előbb; a tyúk vagy a tojás? Vagy hogy látta-e már valaki Columbo hadnagy feleségét? Hogyan lehet megnézni bármit is, amiben az Adam Sandler szerepel?

De főként; hol a frászban volt eddig ez a nóta erről a blogról?

A sorszámra jól rímel, hogy John Lennon 80. születésnapját ünnepli ma a világ. Giv písz ö csensz! ;)

Ez a diundisu rockzenében. Olyan a vége, hogy, diumdisuudisudisudisuhuggfgkhlhlhkvhb!

Egy csoda!

Milyen szép, népmesei jellegű a mai bejegyzés-szám. Ennek okán jöjjön egy dal, melynek semmi köze a népmesékhez.

Ha csak azt nem vesszük népmesei fordulatnak, hogy amikor éppen Omega-rajongásom zenitjén tartózkodtam 16 éves koromban, a semmiből jött a hír, hogy már megint turnéznak, potom összegért megkaparintottunk 3 jegyet a családdal, és élőben hallottam ezt is egy rendkívül kicsi sportcsarnokban.