H betűnél jöjjön a varázslatos hangú Ofra Haza, aki ennek a dalnak egy popzenésített változatával meghódította a nyugati világot is.  

Gluck jöjjön most a g betűnél. Ez olyan esti zene.

A mai napig a rejtély szó hallatán ez indul el a fejemben. Ilyen dalokat írt Fényes Szabolcs, amik ott vannak egész életében az ember agyában és bármikor, bárhol előkúszhatnak onnan. És csak áradnak, áradnak...Máté Péter tolmácsolásában pedig maga a hangorgia lesz így a mű. Egyébként a szövegíró nem…

Én nem tudom, kik ezek. De ennek az abc-dolognak köszönhetően most már igen. Pedig az elején majdnem kikapcsoltam, mert úgy indult, mint valami mulatós dubstep. :D

Eisemann Mihály következzék, azaz Bessenyei Ferenc. :) Micsoda hangja volt a Művész Úrnak! És hát micsoda dallamok ezek!

Debussy, akinek mint valami kedves tollseprű, úgy hatottak az ujjai a zongorabillenytűkre. Ez a darab is szinte áramlik, akár a hold fénye - ami valójában nincs is neki. De midegy is, a lényeg a zene.